A Budapesti Operettszínház ötödik bemutatója a Csillagok évében Ábrahám Pál Viktória című legendás műve. A kalandos életű zeneszerző méltán híres darabja történetében és felépítésében is eltér a hagyományos operettektől, ám tele van olyan dallamokkal, amelyek mindenki számára ismerősek. A Viktória igazi "sláger-operett", melyhez a rendező, Béres Attila olyan látványt és szöveget álmodott, amely a darabot nagyon maivá és mindenkiről, mindenkihez szóló előadássá teszi.
Ábrahám Pál, a két világháború közötti időszak egyik legismertebb és legsikeresebb operett-komponistája volt. Darabjai premierjének kedvéért bejárta az egész világot, rajongott az amerikai dzsesszért, munkáiért pedig még a hangosfilmipar is versengett. Volt karmester, bróker és pszichiátriai páciens is... Talán ez a kalandos út és sokszínű élet az oka, hogy operettjei kicsit eltérnek a megszokottól. Természetesen a Viktóriából sem hiányozhat a primadonna és a bonviván szerelme, a lenyűgöző dallamok és a happy end. Akad azonban, amiben a zeneszerző eltért a hagyományos operettek jellemzőitől.

"Ebben a darabban két táncos komikus és két szubrett színesíti a bonviván és a primadonna szerelmének történetét. Már csak ettől sem szokványos operett a Viktória. Maga Ábrahám Pál sem törekedett arra, hogy egy hagyományos értelemben vett nagyoperettet írjon. A zenei világa is inkább az amerikai hatásnak köszönhető finom dzsessz muzsika és az operett keveréke, amit zseniálisan vegyített még a magyar népzene elemeivel is. A végeredmény olyan dalok sora lett, mint a Honvéd banda, a Pardon Madame, az Ahol az ember felmászik a fára vagy éppen a Good night. Kell ennél több? Ez egy sláger-operett" - mondja a darab rendezője, Béres Attila, aki nem hétköznapi díszletbe álmodta bele a darab szintén nem hétköznapi meséjét.

Míg a legtöbb operettben a primadonna szereti a bonvivánt, a bonviván pedig viszontszereti a primadonnát, a Viktóriában ez egy kicsit bonyolultabb, hiszen a primadonna két emberbe szerelmes és választania kell. A hátteret pedig mindehhez három ország adja. A rendező állítja, nem más ez: mint abszurd, és ettől nagyon jó.

"Apáink és nagyapáink történeteiből kiindulva, a magyar történelem és őseink kálváriája önmagában is abszurd. Ilyen a Viktória is, hiszen benne van mindez. Ez a történet egy első világháborús dorozsmai kapitányról és az ő szárnysegédjéről, na meg Viktóriáról és a szerelemről szól. Ez a honvéd Szibériából elmenekülve Japánba érkezik meg, ahol a nagykövetségen megpillantja első szerelmét, aki akkor már az amerikai nagykövet felesége. Mi ez, ha nem abszurd? Én csak annyit próbáltam mindehhez hozzáképzelni, hogy milyen lehetett ez a világ és ez a történet akkor, az első világháború végén. Elképzeltem a második felvonás Szovjet-Oroszországát, majd azt, ahogyan a harmadik felvonásban mindenki visszatér Magyarországra, és megtörténik a happy end. Mindeközben pedig úgy siklunk át a történelmen, hogy a két főszereplőnek tulajdonképpen egyetlen dolog fontos: hogy egymásra találjanak."

Vagyis a Viktória szép, szerelmi története egyszerre  testvére a vad romantikus és az abszurd drámáknak, miközben azonban tagadhatatlanul és visszavonhatatlanul operett, melyben három ember keresi a szerelmet, három országon át. A kulturális különbségekből fakadó bonyodalmakon a néző önfeledten nevethet, a színészek az operett műfajára jellemző ragyogó humorral teszik tele az előadást, középpontba állítva egy már érett asszonyt, aki a szemünk láttára kénytelen dönteni a biztos szerelem és saját ösztönvilága között. A dalok, a szövegek, a táncok és a történet így egyszerre adnak okot nevetésre és sírásra, emlékeztetve minket a legnagyobb érzelmek drámai mélységére. A Viktória szól a történelemről, a nemzetünkről, a szerelemről és mindannyiunk botlásairól. Ettől pedig ez a történet nagyon mai és minden generáció számára szerethetővé válik. Ezt pedig a rendező minden egyéb üzenetnél fontosabbnak tartja, hiszen mint mondja: Ábrahám Pál '30-as években írt darabja, ma is rólunk szól.

"Nem szeretem, ha egy előadás üzen. Egy előadás átélhető, mai kell legyen és a ma emberének kell szóljon. Ez az előadás ezt teszi. Van egy dal, aminek az a szövege, hogy "lesz-e úgy, mint rég". Ennek a dalnak a 3 felvonás alatt különböző változatai születnek, melyet mindig a főszereplők énekelnek egymásnak. A darab végére eljutunk oda, hogy lesz úgy, mint valamikor rég. Ezzel megpróbáltam a színészeknek átadni mindent, ami a Viktóriával kapcsolatban a fejemben volt. Ha mégis lenne valami, amit nem mondtam el, az azt jelentené, hogy nem fejeztem be az előadást. De határozottan állítom: befejeztem."