Hétfon este a marosvásárhelyi Kultúrpalota zsúfolásig megtelt nagytermében tartott eloadást Dancs Annamari és Dolhai Attila. A musoron operett-, musical- és könnyuzenei szerzemények szerepeltek.
Túl a több nemzedéknek szóló, gondosan összeállított programon, jó volt látni azt, hogy Dancs Annamari életpályájának olyan állomásához érkezett, amelyre nemcsak ő, hanem az erdélyi magyarok is büszkék lehetnek. Karrierje talán példaértékkel is szolgálhat azoknak a tehetséges fiataloknak, akik e tájról indulva arról álmodoznak, hogy a világot jelento deszkákon ragyogjanak.

Hétfon este a marosvásárhelyi Kultúrpalota zsúfolásig megtelt nagytermében tartott eloadást Dancs Annamari és Dolhai Attila. A musoron operett-, musical- és könnyuzenei szerzemények szerepeltek.
Túl a több nemzedéknek szóló, gondosan összeállított programon, jó volt látni azt, hogy Dancs Annamari életpályájának olyan állomásához érkezett, amelyre nemcsak o, hanem az erdélyi magyarok is büszkék lehetnek. Karrierje talán példaértékkel is szolgálhat azoknak a tehetséges fiataloknak, akik e tájról indulva arról álmodoznak, hogy a világot jelento deszkákon ragyogjanak. A közvetlen hangnemu, hangulatos eloadáson maga Dancs Annamari mondta el, hogy milyen „ára” volt annak, hogy ot befogadja a Budapesti Operettszínház... Hiábavaló lett volna örökölt zenei, eloadói tehetsége – édesapja zenetanár –, ha nem érez késztetést az óvodától az általános iskolán keresztül arra, hogy ezt megmutassa a világnak. Elhivatottsággal, a szakma iránti alázattal vállalta azt, hogy a hozzá és nemzedéktársához közel álló zenei stílust közvetítve „poros, eldugott erdélyi falvak” színpadain is fellépjen. A zenei pályafutásának pedig része volt a fesztiválokon való fellépés, a televíziós musorvezetés, a rövid ideig tartó politikai pályafutás, a sorra készülo videoklipek stb., s mindaz, hogy – mai szóhasználattal élve – jól megtervezett, vagy a helyzet adta közkapcsolati (PR) eszközökkel épített egy saját, Dancs Annamari-s imázst. Amiben, tetszik vagy nem, tizenhat éven keresztül benne volt egy kicsit az is, hogy miként lehet e területen kitörni, befutni innen, a Kárpát-kanyarulatból. Annamarinak volt bátorsága akkor stílust váltani, amikor úgy érezte, hogy szakmailag elég érett, képzett lett. Mert igaz az is, hogy feltunhet bárki, bármilyen tehetségkutató színpadán, de valódi szakképzés, továbbtanulás nélkül még a legnagyobb PR-gépezet sem tud akkorát lendíteni az eloadómuvészen, hogy biztos utat találjon magának a showbizniszben. Úgy tunik a zenemuvészeti akadémia után Annamari jó helyen kopogtatott a bukaresti és a budapesti operettszínházaknál. S amint ezt a hétfoi eloadáson a közönségnek is elmondta, nem kis izgalommal jelentkezett a meghallgatásokra, ahol benne volt a pakliban az is, hogy elutasítják, „nem kerülhet az élo showba.” Szerepeket kapott, amelyekben igyekszik megállni a helyét. S azt sem rejtette soha véka alá, hogy akár kettos szereposztásban, vagy akár mellékszereploként is már az is elismerést jelent, hogy ott lehet a „nagyok” mellett. Talán ennek a jelenlétnek köszönheti a mufajt kedvelo erdélyi közönség, hogy megismerheti azokat az eloadókat, akiket eddig csak képernyon láttott, pl. Kerényi Miklós Mátét, vagy Dolhai Attilát, s meg vagyok gyozodve arról, hogy jönnek majd még hozzánk az Operettszínház fellépoi. S talán ide kívánkozik az is, hogy nemcsak Annamari életpályája, hanem ezek a turnék sem valósulhattak volna meg a család hozzáállása nélkül, hiszen a Dancs Market, ahol nemcsak édesapja, hanem testvére is ügyködik, hozott el olyan nagy produkciókat, mint a Honfoglalás, vagy a János vitéz, amelyeket a nagyérdemu a Székely vágtán láthatott. Az sem kizárt, hogy az eloadáson hallott Miss Saigon vagy bármely grandiózus musical is eljön majd hozzánk, de mindez szervezés és anyagi támogatás függvénye. Hátha… mert a hétfoi eloadás sikere azt is bizonyította, hogy van igény erre a mufajra, s a kolozsvári állami opera sincs elég közel hozzánk.

Túl a több nemzedéknek szóló, gondosan összeállított programon, jó volt látni azt, hogy Dancs Annamari életpályájának olyan állomásához érkezett, amelyre nemcsak o, hanem az erdélyi magyarok is büszkék lehetnek. Karrierje talán példaértékkel is szolgálhat azoknak a tehetséges fiataloknak, akik e tájról indulva arról álmodoznak, hogy a világot jelento deszkákon ragyogjanak. A közvetlen hangnemu, hangulatos eloadáson maga Dancs Annamari mondta el, hogy milyen „ára” volt annak, hogy ot befogadja a Budapesti Operettszínház... Hiábavaló lett volna örökölt zenei, eloadói tehetsége – édesapja zenetanár –, ha nem érez késztetést az óvodától az általános iskolán keresztül arra, hogy ezt megmutassa a világnak. Elhivatottsággal, a szakma iránti alázattal vállalta azt, hogy a hozzá és nemzedéktársához közel álló zenei stílust közvetítve „poros, eldugott erdélyi falvak” színpadain is fellépjen. A zenei pályafutásának pedig része volt a fesztiválokon való fellépés, a televíziós musorvezetés, a rövid ideig tartó politikai pályafutás, a sorra készülo videoklipek stb., s mindaz, hogy – mai szóhasználattal élve – jól megtervezett, vagy a helyzet adta közkapcsolati (PR) eszközökkel épített egy saját, Dancs Annamari-s imázst. Amiben, tetszik vagy nem, tizenhat éven keresztül benne volt egy kicsit az is, hogy miként lehet e területen kitörni, befutni innen, a Kárpát-kanyarulatból. Annamarinak volt bátorsága akkor stílust váltani, amikor úgy érezte, hogy szakmailag elég érett, képzett lett. Mert igaz az is, hogy feltunhet bárki, bármilyen tehetségkutató színpadán, de valódi szakképzés, továbbtanulás nélkül még a legnagyobb PR-gépezet sem tud akkorát lendíteni az eloadómuvészen, hogy biztos utat találjon magának a showbizniszben. Úgy tunik a zenemuvészeti akadémia után Annamari jó helyen kopogtatott a bukaresti és a budapesti operettszínházaknál. S amint ezt a hétfoi eloadáson a közönségnek is elmondta, nem kis izgalommal jelentkezett a meghallgatásokra, ahol benne volt a pakliban az is, hogy elutasítják, „nem kerülhet az élo showba.” Szerepeket kapott, amelyekben igyekszik megállni a helyét. S azt sem rejtette soha véka alá, hogy akár kettos szereposztásban, vagy akár mellékszereploként is már az is elismerést jelent, hogy ott lehet a „nagyok” mellett.

Talán ennek a jelenlétnek köszönheti a mufajt kedvelo erdélyi közönség, hogy megismerheti azokat az eloadókat, akiket eddig csak képernyőn láttott, pl. Kerényi Miklós Mátét, vagy Dolhai Attilát, s meg vagyok gyozodve arról, hogy jönnek majd még hozzánk az Operettszínház fellépoi. S talán ide kívánkozik az is, hogy nemcsak Annamari életpályája, hanem ezek a turnék sem valósulhattak volna meg a család hozzáállása nélkül, hiszen a Dancs Market, ahol nemcsak édesapja, hanem testvére is ügyködik, hozott el olyan nagy produkciókat, mint a Honfoglalás, vagy a János vitéz, amelyeket a nagyérdemu a Székely vágtán láthatott. Az sem kizárt, hogy az eloadáson hallott Miss Saigon vagy bármely grandiózus musical is eljön majd hozzánk, de mindez szervezés és anyagi támogatás függvénye. Hátha… mert a hétfoi eloadás sikere azt is bizonyította, hogy van igény erre a mufajra, s a kolozsvári állami opera sincs elég közel hozzánk.

Annamari a szemünk elott lett szénporból gyémánt – s a hasonlat ezúttal nem pejoratív –, s szeretjük vagy nem, o a mienk, erdélyieké, mint ahogy sokan mások, akiknek hasonló hozzáállással sikerült a nagyvilágban megmutatkozniuk. S hogy ez az írás most nem Dolhai Attiláról szólt – ezt, azt hiszem, az aranytorkú eloadómuvész megbocsáthatja, hiszen jelenléte valóban hozzájárult az est sikerességéhez, s érezhette o is, hogy tájainkon szívesen látott vendég. A duettest jó választás volt – s talán megérhetjük azt, hogy lesz erdélyi musicalszínház is, ahol nemcsak Annamari, de akár Dolhai Attila is itthon lehet.