Énekesnőként már többször is fellépett a hírös városban, színésznőként azonban tegnap “debütált” a kecskeméti Katona József Színházban Dancs Annamari, akit a KOZSZT Fesztiválon a Csárdáskirálynő Stázijaként láthatott a közönség.                                         

- Mióta játszod Stázi szerepét ebben a produkcióban?
- Nagyon érdekesen alakult a történetem, ugyanis tavaly májusban debütáltam a Csárdáskirálynőben Bukaresten, a Román Nemzeti Operaházban, szintén KERO rendezésében, ugyanis erdélyi származású vagyok. Ott románul játszottam. Tulajdonképpen ez volt az első színpadi szerepem, mert korábban főleg könnyűzenét énekeltem, bár a Zeneakadémián operaénekesi szakon végeztem. A bukaresti Csárdáskirálynő-premier után meghallgatást kértem a budapesti Operettszínházban a direktor úrtól, aki felajánlotta, hogy októbertől ott is játszhatom a szerepet, erre természetesen boldogan igent mondtam.
- Könnyűzenészből operett énekessé válni nem lehet könnyű feladat. Nem volt nehéz ebben az új világban érvényesülni?
- Az életemben és a pályám során is csak úgy jöttek és történtek az események. Gyerekkoromban népzenét énekeltem, 9 éves koromtól szólista voltam egy 120 tagú népi együttesben. 15 évesen kezdtem el könnyűzenét énekelni, közben zeneiskolába jártam, folyamatosan képeztem magam. Romániában nincsen musical-, és jazz tanszak sem a Zeneakadémián belül, ezért operaénekesként diplomáztam 2006-ban, Kolozsváron. Ezzel párhuzamosan alakult a könnyűzenei pályafutásom: lemezeket, videoklipeket készítettem, turnéztam külföldön és otthon egyaránt. A zeneakadémia után úgy hozta az élet, hogy felénekeltem egy operett dalokat tartalmazó lemezt, s akkor egyből szerelmes lettem ebbe a műfajba. Nagyon jól külön tudom választani ezt a két világot hangilag és előadásmód tekintetében is, és a közönség is elfogad minkét stílusban.
- Mi az, amit a leginkább kedvelsz Stázi szerepében?
- Közel áll hozzám ez a szerep énekhangilag és jellem tekintetében is. Stázi egy kis cukorfalat, aki mindent kiharcol magának az akaratával. Amikor elkezdtem játszani, nem is a szöveg vagy az ének volt, ami kihívást jelentett, hanem az akrobatikus táncok elsajátítása. Emlékszem, a bukaresti próbák első szakaszában tele voltam kék-zöld foltokkal. Nagyon tetszik, hogy új dolgokat próbálhatok ki, testhezálló ez a feladat!
- Mi lesz a következő színházi szereped?
- Most a Miss Saigon címszerepét próbálom, aminek augusztusban, Sopronban lesz a premierje egy nagy szabadtéri színpadon. Kim szerepe nagyon nagy kihívás. Egyrészt azért, mert ez lesz az első musical szerepem, ebben a műfajban még új vagyok. Másrészt ezt a legnehezebb musicalszerep, hiszen Kim hosszú fejlődésen megy keresztül, amíg szűzlányból prostituált, majd szerelmes nő, és gyilkos anya lesz. Nagyon sok árnyalata, színe van ennek a karakternek. Emellett énektechnikailag sem könnyű. Nagyon várom már a bemutatót.
- Kecskeméti kötődésed van?
- Igen van, több szempontból is. Gyerekkoromban 1994-ben jártam itt először, és barátaim is élnek itt. Szülővárosom, Sepsiszentgyörgy testvérvárosa Kecskemétnek. Ezen kívül korábban már többször felléptem itt énekesként. Régi vágyam volt, hogy a kecskeméti színház gyönyörű színpadán is énekelhessek, ez most a KOZSZT Fesztiválon megvalósult.

Bera Linda