Sziasztok!

Amint látjátok az oldalnak új kinézete van,reméljük tetszik,hamarosan még lesz egy kis friss,változás az oldalon,de arra még várni kell!:)

Mára egy interjút tartogattunk....olvassátok el ti is!:)

Könnyen vált könnyűzenéről az operettre Dancs Annamari, viszont úgy véli, utóbbi az egész testet igénybe veszi, nemcsak a hangszálakat. Az énekesnővel Bukarestben, egyik fellépése kapcsán beszélgettünk.

Annamari, az utóbbi időben mintha szívesebben énekelnél operettet, és a könnyűzene, amely által megismert az erdélyi magyar közönség, mintha háttérbe szorult volna. Jól látjuk?

– Én azt hiszem, ez a két műfaj jól megfér egymás mellett, mindkettőben jól megtaláltam magam. A könnyűzenének 14 évet köszönhetek és egy olyan színpadi rutint, amit egyetlen zeneakadémián se tanítanak meg. Azok a poros színpadok, azok a falusi fellépések is ugyanolyan fontosak voltam a fejlődésemben, mint a több tízezres tömeg.

Arra választ adni, hogy melyiket szeretem jobban, nem tudok. Igaz, most az operett került előtérbe, annak köszönhetően, hogy a bukaresti operettszínházban játszok tavasz óta, és Budapesten is debütáltam október 7-én, a Csárdáskirálynőben, Stázi szerepét alakítva. Azért folyamatosan ott van a könnyűzene is, hiszen egész a nyáron ment a rádiókban a slágerem, amely Spanyolországban és Görögországban egyaránt toplistás volt, és Magyarországon is jelen van az összesített toplistán.

Az operettműfaj azért nem teljesen új számodra...

– Így van, operettszakon végeztem Kolozsváron, a zeneakadémián. Ám azt szokták mondani, hogy vagy érzed ezt a műfajt, vagy nem. Tanulhatod is, de ez nem jön le a színpadon.

Tarján Pál mondta nekem először, hogy én erre a műfajra születtem, és amikor elkezdtem a színházakkal dolgozni, rájöttem: sokkal megerőltetőbb, mint a könnyűzene. Az operettműfaj igénybe veszi az egész testet, nemcsak a hangszálakat. A könnyűzene is feltételez táncot, kell a jó állóképesség, de az operett felkészültségben, profizmusban sokkal többet követel meg.

Mit kell átállíts magadban, amikor az egyik műfajról a másikra váltasz? Hol van az a bizonyos „switch”-gomb, vagy „reset”-gomb?

– Ez nálam természetesen működik, könnyedén váltok a mellhangról a fejhangra, a könnyűzenéről az operettre. Az operett viszont az a műfaj, amelyben ha egy napot nem gyakorolsz, mindjárt látszik. A könnyűzenében, ha megtanulsz egy dalt, azt bármikor elő tudod adni.

A könnyűzenében én vagyok a főnök a színpadon, hiszen gyakorlatilag egyedül vagyok, ám az operett esetében ott van egy hatvantagú zenekar, amelyet mikrofon nélkül túl kell énekelni, ott van a színpadon még vagy hatvan ember, és a háttérben még ugyanennyi. Az operett hatalmas csapatmunka, és a siker is közös.

Hogyon fogadnak téged mint erdélyi lányt Budapesten, és mint erdélyi magyar lányt Bukarestben? Kicsit csodabogárnak néznek, ugye...

– Ó, hát pletykát azt persze hallottam, de inkább nem mondom el. Itt Bukarestben a magyarokat tisztelik olyan szempontból is, hogy az operettműfajban kiemelkedőt alkottak, és ezt el is ismerik. Nem véletlen például, hogy magyar karmestereket hívnak, hogy román–magyar koprodukciók vannak. Budapesten pedig az én székely temperamentumom az, ami előnynek számít, sőt néha vissza is kell vegyek belőle, mert túlságosan energikus vagyok.

Beszéljünk egy kicsit a táncról. Mennyire megerőltetőek a mai operettben gyakran előforduló, már-már akrobatikus elemek?

– Ne is kérdezd: a könyököm, a térdem, a csípőcsontom mindig lila vagy zöld, idenézz! Nagyon sok az olyan ugrás, emelés, ami huppanással végződik, a földön. Ha a partner nem vigyáz rád, vagy ha te nem vigyázol, lehetnek sérülések, balesetek. Például a bukaresti első előadásomon a bokám ment ki, mert annyira beleéltem magam, hogy éppen erre nem figyeltem.

Mikor dől el az, hogy valaki primadonna vagy szubrett lesz?

– Ezt elsősorban a hang dönti el: a primadonnának nagyon magas regiszterben kell énekelnie. A testi adottságok is sokat számítanak: általában minden primadonna vagy testesebb, vagy magas. A táncos-komikus és párja, a szubrett – ők azok, akik a klasszikus operett-történetben a primadonna és a bonviván szerelmét elősegítik, de ugyanakkor egymásba is beleszeretnek. A szubrett a magas hangokat és a mély hangokat is ki kell tudja énekelni.

Kedden este volt egy fellépésed itt, egy bukaresti klubban. Mit adtál elő?

– Könnyűzene-számokat, az új lemezemről. A Karády-egyveleget a román nyelvű közönségnek készítettem elő, hiszen világszerte és itt is ismerik és szeretik ezeket a gyönyörű magyar sanzonokat.

Apropó, Karády. Neked is vannak szomorú vasárnapjaid?

– Ezen a lemezen van néhány olyan dal, amelyek teljesen más oldalamat mutatják meg. Olyan érzelmek, amelyeket a tánczenében vagy az operettben nem biztos, hogy el lehet énekelni. És ne hidd, hogy én mindig mosolygok...

Forrás: Új Magyar Szó

Szerző: S. M. L. | 2010-11-11