2011.03.18. 21:52, Dannamarifanclub
Magyar Operettek Gyöngyszemei című operett-gálával turnézik Erdély több városában Dancs Annamari, aki Kerényi Miklós Mátéval és Tarján Pállal együtt operett és musical slágerekkel örvendezteti meg a közönséget. Talán nem sokan tudják, hogy az elmúlt egy évben Bukarestben a Ioan Dacian Nemzeti Operettszínházban a Marica grófnő és a Csárdáskirálynő szubrettszerepeiben, valamint a Budapesti Operettszínházban szintén a Csárdáskirálynő Stázi szerepében ünnepelte őt a közönség. Annamarival a csíkszeredai fellépés után beszélgettünk.
– Az itthoni közönség főként pop énekesnőként ismert mostanáig. Hogyan vezetett az út a popzenétől az operettig?
– A popkarrieremet 1996-tól számítjuk, ennek most már 15 éve lesz az idén. Nagyon hosszú utat tettem meg, és mondhatni, hogy az elmúlt évek tapasztalatai, lemezei, dalai, sikerei, videoklipjei , mind egy-egy köve volt annak a pályának, amit én lassan és türelmesen felépítettem és ami ma vagyok. 2007-ben volt egy újabb fordulópont a pályafutásomban, ugyanis ekkor diplomáztam a kolozsvári zeneakadémia operaénekesi szakán. Ezt követően ismerkedtünk meg Tarján Pállal, akivel nagyon rövid idő alatt eldöntöttük, hogy készítünk egy operett slágereket tartalmazó lemezt, amellyel aztán elkezdtünk turnézni. Engem teljesen magával ragadott ez a klasszikus műfaj, amely mint énekesnőnek nagyon sok lehetőséget kínál a színpadi teljesítményben. Az énektudás mellett komoly táncbetétek is vannak benne, amik jobban nehezítik, illetve fűszerezik ezt a produkciót.
– Nyilván a színpadi jelenléteden is látszik, hogy van egy 15 éves énekesi és ezzel együtt színpadi múltad, viszont az operettekben alakítani is kell. Mint színésznő, hogy érzed magad a színpadon?
– Ez nekem újdonság, mert énekelni egy koncerten húszezer ember előtt teljesen más történet, mint egy darabban énekelni és megeleveníteni egy személyt és más bőrébe bújni. Imádom ezt és nagyon érdekes kibújni Dancs Annamariból és átalakulni Stázivá, vagy Lisává. Ez nekem egy nagyon érdekes kihívás. Mert valóban 15 év van a hátam mögött és rengeteg mindent tanultam és tapasztaltam az elmúlt évek alatt, viszont rengeteg energiát és erőt érzek magamban. Azt is szoktam mondani mostanában, hogy az első 15 év csak bemelegítő volt és tulajdonképpen annyi olyan dolog van még hátra és előttem, amelyek még egy hosszú pályát ígérnek számomra.
– Bukarestben és Budapesten hogy fogadtak?
– 2010 januárjában hívtak meg Bukarestbe játszani. Nagyon sokan óvtak attól, hogy színházba ne menjek, mert viperafészek, mert ilyen meg olyan. És én nem hallgattam az emberekre, mert nem akartam megijedni, nem akartam előítéletekkel lenni, hanem megfogadtam édesanyámnak a jó tanácsát, azaz, hogy a jó szó és a mosoly nem kerül soha pénzbe. Én amúgy is egy olyan személy vagyok, hogy nagyon nyitottan megyek egy új közegbe és nagyon pozitívan állok mindenféle dologhoz. Ebből kifolyólag van az, hogy engem nagyon szeretnek Bukarestben és elfogadnak. Határozottan előny, hogy a magyar temperamentumom dominál az operettjátszásban, hiszen ez egy magyar műfaj és azért ide kell a „paprika”, a magyar virtus. És ugyanez volt Budapesten is, amely ugye az operettjátszás Mekkája. Mert olyan színpadon játszani, ahol Karády Katalin, Latabár Kálmán, Honthy Hanna, Kiss Manyi és sorolhatnám a sort, szóval ilyen sztárok tündököltek, már önmagában is egy hatalmas megtiszteltetés és kihívás is egyben, ugyanakkor felelősség is egy előadónak, hogy itt nincsen lacafaca, itt vagy tudsz, vagy nem tudsz. És itt van egy 900 fős terem, egy 60 tagú zenekar és nincs mikrofon és ezt ki kell énekelni úgy, hogy a leghátsó sorban is hallják azt a hangot. Folyamatosan figyelek azokra, akik ebben a műfajban már régóta benne vannak. Mert hiába hogy énekeltem, hiába van meg a hangom, én még új arc vagyok, és bár megvan bennem a spiritusz, eleget tudok tenni a kéréseknek, a feladatoknak, de folyamatosan tanulok és ezért is van az, hogy engem ez tökéletesen lázba hoz és abszolút jól érzem magam a színházban.
– A ma esti fellépésen musicalekből is énekeltél dalokat. Jól sejtem, hogy ez a műfaj lesz a karrieredben a következő lépés?
– Én ezt nagyon szeretném, mert szakértők véleménye szerint minden hangi adottságom megvan hozzá. Ez egy olyan műfaj, amely annyira még nem hódított Romániában, illetve maguk a darabok sem annyira ismertek. Mondhatjuk, hogy a XXI. század operettjei a musicalek, Budapesten is és világszerte mindenütt hódítanak. Igen, lehetséges, hogy ez lesz a következő lépés, vannak próbálkozások. Most például castingokra járok: a Rebecca musical castingján voltam jelen, valamint a Miss Saigon szerepét pályáztam meg. Én most ebbe vagyok „belebolondulva”, a meghallgatásokon eljutottam a harmadik fordulóba, ott voltam Budapesten és száz nyolcvan szereplő közül az utolsó hat között ott vagyok.
– A pop énekes Dancs Annamarival pillanatnyilag mi történik?
– Nagyon érdekes, mert nekem kétéltű a pályafutásom is, az életem is. Kakukktojás vagyok, mert Erdélyben magyarként sokáig hittem, hogy nem tartozom se Bukaresthez, se Budapesthez, és éppen ez lett egy idő után az én ütőkártyám : románul is megállom a helyem, a magyar zenei piacon is lehetőségeket kapok, és úgy az operett, mint a pop műfajában nagyon szépen ível a pályafutásom. A pop pályát illetően most Oroszországból kapok nagyon sok levelet, hiszen a slágerlistára felkerült az A-ha, a Live your life, sőt még a Seherezádé dalom is. Érdekes ez a jelenség. Most készítünk egy új dalt, amely azért is lesz érdekes, mert egy nagyon húzós és ma divatos club alapra, – amit én dücüdücü zenének hívok – , egy nagyon dallamos melódiát teszünk rá, egy opera betétet, egy bel canto-s szekvenciát, amely teljesen új és egyedi ebben a történetben, mert ilyet senki nem produkált még. Ugyanis, akik bel cantot énekel, az nem csinál ilyen zenét, aki meg ilyen zenét énekel, az nem tud bel cantot énekelni. Szóval ez egy ilyen érdekes kettősség, és azt mondtuk, hogy ha már nekem ilyen a pályafutásom, hogy mind a két műfajt énekelem és úgymond mind a két hangom megvan, akkor miért ne.
– Van egy olyan mondás, hogy senki nem lehet próféta a saját hazájában. Hogy érzed, itthon, vagy külföldön ismernek el inkább?
– Ez így igaz, évekig bennem is volt egy ilyen érzés. Küzdenem kellett azért, hogy engem itthon szeressenek és elismerjenek. Van egy olyan mondás is, hogy ugye az idő mindent megold, és 15 éven keresztül nem lehet becsapni az embereket. Nyílván, hogy ezelőtt 15 évvel, 10 évvel, vagy akár 5 évvel is, nem ez az énekesnő voltam. Rengeteget tanultam, fejlesztettem magam, és én úgy érzem, hogy az utóbbi időszakban ezt a közönség érzékeli és emiatt egy olyan tiszteletet kapok a részükről, amely engem energiával tölt fel. A régi Dancs Annamari, aki például Csíkszeredában a tapstéren a sörfesztiválon énekelt kis popdalocskákat, az is én voltam, én ezt nem tagadom és az is egy olyan része volt az életemnek, amit végig kellett járni. Ezért is ítélem el például a tehetségkutató versenyeket, ahol féléven belül popsztárt faragnak egy ismeretlen kezdőből és szerencsétlent bedobják a mély vízbe és aztán lubickoljon, ahogy tud és amikor jön a következő műsor, akkor őt már nem használják. Szóval ez egy olyan szakma, amiben a lépcsőfokokat igenis meg kell mászni.Hogyha valaki megmászta és ha valaki sok falusi színpadon lépett fel poros, illetve nehéz körülmények között, ilyen-olyan hangosítás, ilyen-olyan rohanó tempóban... – szóval sok mindent tudnék én erről mesélni. Én megjártam a hadak útját. Nyilván, hogy az operett, illetve a klasszikus műfaj nekem egy olyan pluszt hozott a közönség szempontjából is, hogy nem énekesnőcske maradtam, hanem művésznővé emelt fel. És én ezért hálás is vagyok.
Visszatérve, hogy a közönség hol jobb és hol lehet énekelni, vagy hol értékelik ezt jobban: mindenütt a világon. Csak a titka az, hogy minőségi produkciót kell kapjanak.
Péter Beáta (Székelyhon)
Fotók: Iochom Zsolt
AJÁNLOM AZ OLDALT
Letette a magyar állampolgársági esküt tegnap Bukarestben Dancs Annamari. Az erdélyi énekesnő testvérével és édesanyjával érkezett a bukaresti magyar nagykövetségre. „Ez életem legszebb napja” – fogalmazott a ceremónia után Annamari, majd elénekelte a Székely himnuszt. A budapesti és bukaresti operettszínházak művésze a sajtónak már korábban kijelentette, elsők között fogja igényelni a kettős állampolgárságot, amelynek megszavazása „rendkívül értékelendő és évek óta várt gesztus”.
